Szent György-bazilika, Róma, S. Giorgio in Velabro: Ol. nevében az etruszk vel ('mocsaras, iszapos terület') a közeli Tiberis folyó áradásaira utal. Környékén a 7. sz: menekült görögök laktak, így föltehető, hogy Szt György tiszt-ét is ők hozták ide. II. Leó p. 683: építtetett itt tp-ot eredetileg Szt Sebestyén (testét a ~ közelében fekvő csatornába, a Cloaca Maximába dobták) és György tiszt-ére. A Szt György tit. akkor lett uralkodóvá, amikor 750: Zakariás p. magánkápolnájából (→lateráni Sancta Sanctorum-kápolna) ide hozatta a vt. fej-ereklyéit a gör. nyelvű, hitelesítő okirattal együtt. Ekkor került be az egyetemes Egyh. kalendáriumába és lit-jába Szt György ünnepe (ápr. 23.). - Az omladozó tp-ot IV. Gergely p. (ur. 827-844) csaknem teljesen újjáépíttette. - A 9-13. sz: készült a baldachinos főoltár, a →confessio, az apszis freskódísze, a színes padló, 1259: az ötemeletes harangtorony. Később inkább csak restaurálták, sőt megkezdődött a ~ művészi értékeinek kifosztása. 1787: a főoltár márványoszlopait is kicserélték (az ang. Hamilton hg. házába került); a fr. forradalmárok raktárt, lomtárt csináltak belőle. 1819: a ~ egy jámbor társulat birtokában lévő jelentéktelen épület volt. - 1923: Luigi Sincero bíb. (†1936) helyreállította az ősi ~t, mely 2006: a középkori baz-stílus legfőbb képviselője Rómában, s egyike a legkedveltebb „esküvős” tp-oknak. - A főoltár (vsz. Nicola mester és fiai, Giovanni és Guittone munkája) a 12. sz. róm. márványfaragás egyik legszebb példája. A baldachint tartó, eredeti 4 márványoszlop helyett ma sima oszlopok állnak. Az apszis előtt, a főoltár alatt Szt György ereklyéje. A ~ falai és kőpadlója tömérdek márványfölírást őriznek, a legrégibb, 9. sz. gör. nyelvű és Joannes presbiter sírfelirata. **

Tóth 1988:255.